A pünkösdi előadás Tenken

A tenki Országos Szent Imre Vándorkupa verseny

A tanév folyamán iskolánkból beneveztünk egy vándorkupa csapatversenyre, amelynek levelező fordulói voltak. A feladatok sok kreativitást, összmunkát kívántak.

A döntő a tenki iskolában zajlott, így kora reggel elindultunk a nagy megmérettetésre, amire már annyira készültünk. Előzetes feladatokkal indultunk útnak: jelenettel, prezentációval, sok jelmezzel, kellékkel.  Egy szép napos, hosszú délelőttnek néztünk elébe.

Mi voltunk az első fellépők, ezért gyorsan felvettük népviseleteinket. A színpad berendezésével nem volt sok gondunk, mert csak egy szék és egy papírból készült templom volt a díszletünk, amit hűségesen szállítottunk magunkkal az iskolánkból.

Hamarosan elkezdődtek a színdarabok, amelyek a pünkösd témáját dolgozták fel. Voltak, akik a Boldog gyermekek jelenéstörténetét játszották, de voltak, akik egy egészen új szemszögből mutatták be a pünkösdöt.

Mi népszokások oldaláról közelítettük meg az ünnepkört. Írtunk hozzá párbeszédet, tanultunk énekeket, táncot, színvonalas koreográfiát állítottunk össze, amit interaktív módon prezentáltunk a zsűrinek és a közönségnek. Nagyon jól éreztük magunkat a színpadon! A szünetben kaptunk tízóraira pogácsát, tejszeletet és teát. A verseny levelezős fordulóiból összeállított kiállítást is megnéztük, amiben sok pásztói alkotás volt fellelhető. Az iskola udvarán különböző kézműves programokon is részt vehettünk.

A következő versenyszám az írásbeli forduló feladatainak megoldása következett. Itt is nagyon jól szerepeltünk, bár nem tudtuk minden kérdésre a választ. Ez azonban nem szomorított el minket, ugyan olyan vidáman folytattuk a napunkat.

Hamarosan ebédidő következett, ahol sokféle ünnepi: karácsonyi, húsvéti és pünkösdi étket kóstolhattunk meg, ahogyan a verseny fordulói is ezekhez az ünnepekhez kötődtek.

Az eredményhirdetésen nagyon izgultunk, bár nem volt rá okunk, mert szerintem nagyon jól szerepeltünk. A negyedik hellyel gazdagodva sajnos már nem állhattunk dobogóra, de büszkék voltunk magunkra, a sok munkánkra.

A hazaút most két pillanat alatt eltelt. Egész úton a versenyről beszélgettünk, nagyon nagy élmény volt mindannyiunknak ez a nap.

Remélem, Evelin tanár néni jövőre megint nevezni fog minket a versenyre, és mi még nagyobb szorgalommal készülünk a megmérettetésre.

Szécsényi Zsófia
Szent István osztály